Mini-Lak - Dilemma

Mivel az idő nem sürget, hogy megtaláljuk a Mini-Lakot, ezért ráérünk válogatni a különböző lehetőségek közül, van idő megnézni az első rostán átesetteket, és van idő megrágni a látottakat.

De egy kis áttekintés a gondolatmenetünkről:

Sajnos sem a válság, sem a kormányunk döntése nem kedvezett a fiataloknak, akiknek segítéség nélkül a mai világban elég nehéz saját lábra állniuk.

Az ember 22-25 éves koráig tanul, majd munkába áll, de 27-30 évesen már szeretne saját lakást, családot, gyereket. Ehhez viszont vagy egy lottó ötös, de ha az nem is, egy jól fizető állás, vagy szülői segítség kell.

Osztottunk szoroztunk, és a következő lehetőségek kerültek fel a listánkra.

Életünk felét Főnudlival együtt családi házban töltöttük, így közös életünket leginkább egy saját építésű, álmaink megvalósulását tükröző, győrzámolyi házban képzeltük el.

Bár Főnudli nem nagyon rajong a kerti munkáért, a fűnyírást szívesen bevállalja, és nem utolsó sorban a leendő Monók (gyerkőcök) számára is jobb, ha a természethez közel nőnek fel, mintha a betondzsungel kellős közepén csak a játszóteret ismernék. Bár más sem bizonyítja jobban, mint én, hogy azért ott is fel lehet nevelni egy gyereket tisztességesen.

A baj viszont az, hogy a válság következtében eltörölték a szocpolt, így minimum 900 ezer forintot vettek ki a zsebünkből, de mivel mi két Monóval számolunk, ezért ez az összeg 2,4 millió forint.

A másik hátrány, hogy mivel Győrzámoly Győrtől alig több, mint 10 km-re van, ezért az utóbbi időben felkapott lett, ami azt jelenti, hogy a kereslettel arányosan mértékben (vagy talán jobban is) megnőttek a telekárak. Így ha telekvásárlás mellett döntöttünk, az felemésztettené önerőnk jelentős részét, így a ház felépítése elhúzódna.

A másik eshetőség a társasház, vagy sorház. Több számba jöhető lakást megnéztünk. Sajnos eddig mindegyik csalódás volt, hiszen a hirdetés fényképein nyílván a lakás legelőnyösebb részeit fényképezik le, így volt olyan lakás, aminél azért nem volt lefényképezve a konyha, mert tulajdonképpen kifelejtették a lakásból. Csak egy tűzhely, és kb. 20 cm pult jelezte, hogy itt kéne gasztronómiai remekműveket alkotni. Úgy gondolom, hogy ezeknek a társasházaknak irreálisan nagy áruk van ahhoz képest, amit nyújtanak. Arról meg ne is álmodjon egy magunkfajta átlagpolgár, hogy egy új építésű társasházba költözik Győr egyik felkapott részén, mert annyi pénzből már kacsalábon forgó palotát építek Győrzámolyra.

Dunapart Rezidencia

A sorházzal pedig az a helyzet, hogy annyira sűrűn lakottak már azok a helyek is, hogy hiába van egy kis zöld terület a házhoz, szinte egymás nyakán élnek az emberek, így nem sokban különbözik egy lakóteleptől.

Így csak egy pozitívum maradt a társasház mellett, hogy mégsem panel.

És ott van a panel, mint utolsó eshetőség. Bár egyikőnk sem arról álmodott, hogy itt neveljük fel a gyerekeinket, arra a következtetésre jutottunk, hogy átmeneti állapotnak ez is tökéletes.

Mivel a válság következtében a panellakások árai jelentősen csökkentek, ezért nagyon jó áron lehet nagyon igényesen felújított lakáshoz jutni.

Osztottunk szoroztunk, főleg Főnudli, mivel szakmájából kifolyólag ő otthonosan mozog a témában, hogy nem éri meg egy lelakott ingatlant felújítani, így ebben a kategóriában olyat keresünk, ahol már új a konyha, a vizes helyiségek, és a szőnyeget lecserélték járólapra, illetve parkettára.

Így aztán nekikezdtünk új, közös otthonunk keresésének...

Mini - Lak - Az elhatározás

" Így kell ennek lenni,

Minden madárfiókának

Ki kell egyszer repülni."

Az esküvő közeledtével épp ideje külön életet kezdenünk Főnudlival. Bár elég sokáig élvezhettük a szülői ház, és Drága Ősöm vendégszeretetét, eljön az idő, amikor könnyes búcsút veszünk egymástól mint lakótársak, és saját lábunkra állunk.

Némi magyarázat, mi is az a Mini-Lak. A Mini a másik becenevem. Vagyis tulajdonképpen mindenki beceneve. Az enyém, Főnudlié, és még Jar-Jarkáé is. Így ha valaki azt mondja, hogy Mini, akkor legalább két jelentkezőre számíthat.

És hát két Mini hol is lakhatna, naná, hogy a Mini-Lakban.

Természetesen az ember álmodozik arról az otthonról, ahol le szeretné élni az életét, aztán felébred, és szembe kell néznie a keserű valósággal, és a tényekkel, hogy meddig is nyújtózkodhat, hogy még elég legyen a takaró.

Így hát mi is számbavettünk minden eshetőséget, számoltunk, ossztottunk-szoroztunk.

Arra a következtetésre jutottunk, hogy szeretnénk, ha a Mini-Lak 1.0-ás verzió tökéletes első lakásunk lenne, tükrözve a személyiségünket, és kényelmes, fiatalos otthont nyújtson kettőnknek, majd családunk kis jövevényeinek.

Esküvősdi - Meghívó-mizéria

Ismét fontos kérdéshez érkeztünk az esküvővel kapcsolatosan, hiszen vendégek nélkül nehéz jó hangulatú, bulis lakodalmat csapni.
Az, hogy ennyire fontos ez a kérdés, csak utólag derült ki.

Nem akartuk nagy költségekbe verni magunkat a meghívót illetően, hiszen a szülőket, nagyszülőket, nagynéniket, nagybácsikat kivéve általában nem élnek meg hosszú életet.

Számba vettünk minden eshetőséget, és végül a saját kezüleg gyártott, egyedi meghívóknál döntöttünk.

Nagy lelkesedéssel álltam neki a tervezésnek, alapanyagok felkutatásának, költségvetés kalkulálásának, hogy mennyivel jobban megéri, mintha egy előre elkészítettbe nyomtatnák bele a meghívó szövegét.

A nagy szerelem ő volt:

Így aztán belevetettem magam a tervezésbe, és be kell vallanom, mivel nem vagyok egy nagy számítógépes guru, elég jól megszenvedtem a tervezéssel.

Megtaláltuk a megfelelő idézetet (vagyis ebbe Főnudlinak nem sok beleszólása volt):

"Én én vagyok magamnak,

s néked én te vagyok,

s te én vagy magadnak -

két külön hatalom.

S ketten mi vagyunk.

De csak ha vállalom."

Tökéletesen tükrözi mindkettőnk makacsságát, ami együtt hatalmas kitartássá és céltudatossággá egyesül, úgyhogy számunkra ez a tökéletes idézet, ami tükrözi a személyiségünket.

A meghívó szövegében nem igazán akartunk ömlengőset, hogy mi mennyire szeretjük egymást, és ez életünk legszebb napja, stb. Így inkább a vicces változatok közül válogattunk.
Találtam is egyet, amire úgy rémlett Főnudli is azt mondta, hogy tetszik:

"Úgy döntöttünk, hogy véget vetünk az "én sose adom be a derekamat" című fejezetnek és 2010. szeptember 18-án önként és dalolva összeházasodunk. Ezúton meghívunk - csatolt részeiddel együtt, hogy szem- és fültanúja legyetek annak, hogy ekkor és ekkor, itt és itt örök hűséget fogadunk egymásnak. Majd a nagy sikerre való tekintettel ekkor és ekkor, itt és itt megismétlünk, majd hajnalig tartó mulatozásba kezdünk."

Aztán mikor a kész meghívó tervet Főnudli elé terjesztettem, megvétózta, és egy új ötlettel állt elő. (de mivel az esküvő részleteivel kapcsolatban titoktartási fogadalmat kellett tennem, így semmilyen konkrét dolgot nem szivárogtathatok ki egészen szeptember 19-ig)

Mikor kompromisszumra jutottunk a meghívó szövegét illetően, Főnudli megmagyarázta, hogy úgysem lenne időm megcsinálni a meghívókat, meg ne dolgozzak vele annyit, stb. Így aztán mégis maradt a szokásos "bemegyek az üzletbe, kiválasztom a sablont, és rányomtatják a szöveget" verzió.

Mivel én dolgoztam, így Főnudlira maradt a feladat, hogy elintézze a meghívókat. Szerencsére a döntésben rendelkezésre álltak a 21.század nagy találmányai. Így aztán kiválasztotta a meghívó típusát, lefényképezte telefonnal, MMS-ben elküldte nekem, én rábólintottam, és már indulhatott is a sorozatgyártás.
Szerencsére Drága Ősömnek köszönhetően sikerült egy nagyon jutányos árat kialkudni, így aztán nem nagyon tértünk el a tervezett költségvetéstől.

Ha pedig már a kezünkben lesznek az elkészült meghívók, indulhat az országjárás, hogy mindenkinek időben kézbesíteni tudjuk a borítékokat.

Esküvősdi - Ami megédesíti az életet...

Egy újabb sarkalatos pontja az esküvőszervezésnek.

Mivel Drága Ősöm munkahelyével egy utcában található egy nagyon jó cukrászda, és munkából hazafele gyakran tér be egy-egy szelet süteményért vacsi utánra, ezért az évek folyamán számtalanszor sikerült végigennem a kínálatot. Így nem volt kérdéses, hogy az esküvőhöz szükséges süteményt, és az esküvő egyik fénypontját, a menyasszonyi tortát a győri Kálvária Cukrászdából rendeljük.

Szerencsére ezt a kérdést Főnudli rám hagyta, és csak egy torta ízét kötötte ki kritériumként.

A cukrászdában egy nagyon kedves hölgy állt a rendelkezésünkre, és mivel sok éves tapasztalat áll a háta mögött, megkönnyebbülve támaszkodtunk a segítségére.

Így aztán közös nevezőre jutva megállapodtunk egy 4 emeletes tortában, lépcsőzetesen elhelyezve, a további torták mennyiségében, a sós és édes süteményekben, valamint a vendégeknek szánt süteményes dobozok mennyiségéről.

A menyasszonyi torta díszítésnek nem akartunk marcipánt, mert az a tapasztalatom, hogy mindenki szeretne marcipánt a tányérjára, aztán annak édessége miatt rendszerint a tányéron marad. Így aztán a tortára nagyon szép, és egyre divatosabb élő virág díszítés kerül.

Főnudli külön kérésére a menyasszonyi torta bevonulását kis tüzijáték fogja kísérni, aminek én annyira nem vagyok a híve, de ha már én döntöttem a torták ízeibe, azt hiszem ennyi kompromisszum még megengedhető.

A torta tetetejére elengedhetetlen kellék a nászpár, amiből még keressük a megfelelőt, ami leginkább hasonlít ránk.

Mindenképpen szeretnék tartós anyagból lévő nászpárt (nem marcipánt), hogy aztán egy polcra kitéve mindig emlékeztessen életünk legszebb napjára.

Esküvősdi - A RUHA

Természetesen csupa nagybetűvel, mivel egy menyasszony számára ez az esküvő egyik legfontosabb kelléke.

Egy ilyen nagy eseményre ki mással menne az ember lánya, mint a legkritikusabb személlyel, vagyis az édesanyjával, tehát Drága Ősöm jött velem ruhát próbálni.

Az interneten feltérképeztük a szalonokat, és jól megfontolt logisztikával vágtunk neki a túrának egy szombat délelőtt.

A történethez hozzá tartozik, hogy 2 évvel ezelőtt volt az öcsém esküvője, ahol koszorúslány voltam, így ruhát keresve már némi betekintést tehettünk ebbe a világba. Az egyik szalonban volt a próbababán egy menyasszonyi ruha, amit nem bírtam megállni, és fel kellett próbálnom. Az én Drága Ősömnek meg potyogtak a könnyei a meghatódotságtól, hogy az ő kicsi lányát menyasszonyi ruhába látja.

Ebből a történetből kiindulva tudtuk, hogy az lesz a megfelelő ruha, ahol ismét könnybe lábad Drága Ősöm szeme.

Először egy szombat délelőttöt választottunk, hogy feltérképezzük a ruhakínálatot, és bejelentkezzünk abba a szalonba, ahol mindenképpen próbálni akartunk.

Hamar rá kellett jönnöm, hogy valami baj van velem. Nem úgy viselkedem, mint egy normális menyasszony, aki arra készül, hogy kiválassza azt az öltözéket, amit élete legszebb napján visel majd.

Gyönyörű ruhákat adtak rám, és jól is álltak, a harmadik ruha után viszont nagyon untam az egészet, és alig vártam, hogy vége legyen a felpróbálásra váró ruhák sorának. Végső elkeseredésünkben elmentünk a 2 évvel ezelőtti szalonba, ahol felpróbáltam a 2 évvel ezelőtti ruhát. Bevallom, megdobbant a szívünk, de Drága Ősöm könnyei csak nem jöttek. Így arra a hétvégére feladtuk a próbálkozást.

Aztán múlt héten kivettem jól megérdemelt tavalyi szabadságomat, így ismét belevághattunk a ruhakeresésbe, immár kicsit pesszimistán, viszont több lelkesedéssel.

Elég sok követelménynek kellett megfelelnie a tökéletes ruhának. Főnudli szerette volna, ha a ruhát nem kikölcsönözzük, hanem meg is vesszük. Én nem szerettem volna túl egyszerű, de túl csilli-villit sem, minél kisebb szoknyával, minél könnyebbet, és minél rövidebb uszállyal, és nem fehéret. Hát mondanom sem kell, hogy a végső választás messze áll ezektől a kritériumoktól.

Szóval, már nyitásra érkeztünk a Vanessa Esküvő Ruhaszalonba, gondolván reggel még nagyobb a türelmünk a próbálgatáshoz.

Egy nagyon kedves lány fogadott minket a szalonban (mindenkinek csak ajánlani tudom), akinek elmondtuk mindenki követelményeit a ruhával kapcsolatban, és megkezdődött a Nagy Ruhapróba.

Mindenféle stílusú, színű, formájú ruhát kipróbáltunk, kölcsönözhetőeket, és megvehetőket egyaránt.

Aztán kb. a tizedik ruha valahogy más volt. Felkerült rám a fátyol, az ékszer, a hajbavaló, és végre megláttam Drága Ősöm szemét csillogni.

Így aztán hiába volt a listánkon még számtalan felpróbálásra szánt ruha, tudtuk, hogy nem kell többet felvennem.

Végül aztán megtaláltuk az arany középutat, hiszen a ruhát megveszem, fehér, elég hosszú uszállyal, és gyönyörű hímzéssel és gyöngyökkel. Így aztán mindenki kívánságából van benne valami.

Rögtön rám is igazították, és jövő hétvégén el is hozhatom, aztán már csak megfelelő helyet kell keresni, hogy Főnudli az esküvőig meg ne lesse. (éppen ezért a képek illusztrációk)Végül aztán így a ruha kérdés is megoldódott, bár nem gondoltam volna, hogy ez lesz az esküvőszervezés egyik legnehezebb része, amit még nem is élvezünk annyira, mint amennyire előzőleg képzeli az ember.