2009. február 28., szombat

Hízókúra - első felvonás... a reggeli

Eredmény: + 0,5 kg

Egy hét elteltével fél kg-ot sikerült magamra tornázni. Azaz tulajdonképpen meg sem mozdultam, csak ettem, ettem, és ettem.

A mondás úgy tartja "reggel egyél, mint egy király, délben, mint egy polgár, este mint egy koldus". Ez a mutatvány nálam már a reggelinél megbukott, hiszen reggel egyszerűen nem tudok enni. A gyomrom valahogy egy órával később ébred, így csak nagy küzdelmek árán tudnék magamba eröltetni pár falatot. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a korán kelés nem tartozik a kedvenc sporttágaim közé, így inkább reggel tovább lustálkodom, és csak az utolsó pillanatban kelek ki a jó meleg ágyikómból, ezért, még ha akarnám sem jutna idő egy bőséges reggelire. Szóval a reggeli nálam kimerül egy pohár kakaóban.


Tudom, ez olyan ódivatúnak hangzik vagy inkább gyerekesnek, de nem tehetek róla, egyszerűen amióta az eszemet tudom, kakaóval működöm.









A reggeli kakaó után már kezdődhet is a nap, és pont annyi energiát ad, hogy odaérjek a munkába. Akkorra már a gyomrom is felébredt reggeli kábulatából, így már nyugodtan megehetem a szendvicsemet, amibe próbálok minél több mindent felhalmozni.





Na jó, ezzel képpel egy kicsit talán túlzásba estem... De akkor is igyekszem.

2009. február 22., vasárnap

Hízókúra nulladik felvonás.... az elhatározás

Sokaknak furcsa lehet, hogy a mai világban, ahol még a csapból is a fogyókúrák milliónyi jól bevált fajtája folyik valaki hízókúrára adja a fejét, de ez az én helyzetemben azt hiszem érthető.

Sosem voltam épp ducinak mondható, sőt, még a normális testsúlyt is csak nagy ritkán értem el, de azt hiszem, eljött az idő, hogy drasztikus lépéseket tegyek a cél érdekében.




A cél az 50 kg.


Ehhez + 5 kg-ra van szükségem, ami nem tűnik túl soknak egy hízásra hajlamos embernek, aki azt mondja magáról, hogy ránéz a kajára, és máris hízik tőle, de sajnos engem nem ilyen génekkel áldott meg a sors.


A sok-sok hízókúráról szóló cikk elolvasása után úgy döntöttem, hogy saját taktikát alkalmazok.



Az olvasottak alapján napi 500 kcal-val kellene többet ennem az átlagosnál, ami 2300-3300 kcal-t jelent.


Nos az az igazság, hogy a fogyókúrás módszerek közül is szkeptikusan kezelem a kalória-számolgatás tudományát.



Hogy tud az ember jóízűen megenni bármit is, ha közben azt számolgatja, hogy "ezt a zsemlét még megehetem, de az almát már nem, mert avval már átlépem a napi kalória adagomat..." ?



Bár egész nap számokkal dolgozom (vagy épp pont ezért...), nem szívesen számolgatnám, hogy amit megeszem, az hány kalória, és depressziós leszek, ha nem eszem meg a napi szintet...

Ezen okból saját étrenddel, saját módszerrel próbálkozom, és az eredményekről beszámolok.

Ami nehezíti a hízókúrát: kis családom másik tagja a többséghez tartozik, vagyis azok táborát erősíti, akik inkább átadnának nekem pár kg-ot, így nekem úgy kell többet ennem, hogy az ő étrendje fordított arányosságban legyen az enyémmel. Sőt, talán még azt is elérem, hogy a hízókúra mellett édesanyám kedvet kapjon, és fogyókúrába kezdjen.

Tehát holnap elkezdődik életem egy újabb szakasza, küzdelem a kilókkal, és a centiméterekkel.




2009. február 9., hétfő

Minden kezdet nehéz....



És igen!


Végre elkészült a blogom formájának végleges verziója. (vagyis most azt hiszem, hogy végleges)


Két napomba telt eldöntenem, hogy mi milyen színű, milyen formájú legyen. Azt hiszem, kicsit határozatlan voltam a kérdésben, de remélem a nehéz kezdet után belelendülök az írásba.