A terhességgel együtt jár a kívánósság. Bár ez nálam eddig csak a gondolatig tartott, most cselekedetbe csapott át.
A családban azt hiszem hagyomány, hogy a kelt tésztáért szó szerint megveszünk.
Mivel már reggel szemeztem a bevásárlóközpontban egy jóképű fánkkal, de úgy ítéltem meg, hogy 300 Ft-ot szinte disznóság elkérni 3 harapásért, ezért csak néztem egy darabig.
Aztán délután hazaérve sem csillapodott a vágy, így aztán felmértem a hűtő tartalmát.
Egy negyed élesztőt felfuttattam egy kevés langyos tejben. Majd cukrot, kb. 25 dkg lisztet, egy kis olvasztott vajat, egy tojást (egy kicsit félretettem a tészta tetejének megkenéséhez), 2 evőkanál joghurtot (nekem vaníliás volt itthon), vaníliaaromát, és mézeskalács fűszerkeveréket tettem hozzá, és tésztát gyúrtam belőle, majd hagytam pihenni.
Eközben a Mamától hozott baracklekvárba tettem egy kis barackpálinkát, fahéjat, és kandírozott citromhéjat. Összekevertem, és ezt is állni hagytam.
A hűtőben még találtam diót is, ezt nagyobb darabokra vágtam.
Mikor a tészta megkelt, kb. fél cm vastagságúra nyújtottam, majd 5x5-ös négyzetre vágtam.
A négyzetek közepébe került egy kis lekvár, a tetejére dió, majd a tészta négy szélét felhajtottam.
A tetejét megkentem a tojás sárgájával, majd kb. 20 perc alatt készre sütöttem.
Gratulálok! Boldog, egészséges babavárást!
VálaszTörlésica