Kismama - "azonnal kelt tésztát kell ennem" párnácska

A terhességgel együtt jár a kívánósság. Bár ez nálam eddig csak a gondolatig tartott, most cselekedetbe csapott át.

A családban azt hiszem hagyomány, hogy a kelt tésztáért szó szerint megveszünk.

Mivel már reggel szemeztem a bevásárlóközpontban egy jóképű fánkkal, de úgy ítéltem meg, hogy 300 Ft-ot szinte disznóság elkérni 3 harapásért, ezért csak néztem egy darabig.

Aztán délután hazaérve sem csillapodott a vágy, így aztán felmértem a hűtő tartalmát.

Egy negyed élesztőt felfuttattam egy kevés langyos tejben. Majd cukrot, kb. 25 dkg lisztet, egy kis olvasztott vajat, egy tojást (egy kicsit félretettem a tészta tetejének megkenéséhez), 2 evőkanál joghurtot (nekem vaníliás volt itthon), vaníliaaromát, és mézeskalács fűszerkeveréket tettem hozzá, és tésztát gyúrtam belőle, majd hagytam pihenni.

Eközben a Mamától hozott baracklekvárba tettem egy kis barackpálinkát, fahéjat, és kandírozott citromhéjat. Összekevertem, és ezt is állni hagytam.

A hűtőben még találtam diót is, ezt nagyobb darabokra vágtam.

Mikor a tészta megkelt, kb. fél cm vastagságúra nyújtottam, majd 5x5-ös négyzetre vágtam.

A négyzetek közepébe került egy kis lekvár, a tetejére dió, majd a tészta négy szélét felhajtottam.

A tetejét megkentem a tojás sárgájával, majd kb. 20 perc alatt készre sütöttem.

Szingli luxusvacsora, avagy Paradicsomos spagetti

Bevallom töredelmesen, hogy mióta egyedül vagyok nem nagyon használom a tűzhelyet.
Ebédre rendelek ételt, este pedig eszem valami hideget.

Ma az egész napos csavargás után gondolkodtam egy kis pihenésen, de valahogy nem volt kedvem lefeküdni.
Így aztán maradt a tévénézés, és kedvenc adóm a TV Paprika. Épp egyik kedvenc szakácsom Jamie Oliver főzött, amitől rögtön kedvet kaptam én is egy kis főzőcskéhez.
Nagyon szeretem, ahogy főz, mert olyan élvezettel tudja csinálni, és mivel épp tésztafélét csinált, én pedig imádom a tésztákat, ezért nem is volt kérdés, hogy minek állok neki.

Azt azért tegyük hozzá, hogy az egyszemélyes háztartásra való berendezkedés avval is jár, hogy nem túl sokminden van a hűtőben, így aztán inkább az egyszerűségre törekedtem.

A tésztának való vizet feltettem főni, majd mikor felforrt, beletettem egy maréknyi spagettit.
Míg a tészta készre főtt, el is készítettem a szószt.
Egy maréknyi bacont megpirítottam, majd beletettem 3 gerezd apróra vágott fokhagymát, egy közepes paradicsomot felkockázva, sóztam, borsoztam. Mivel mostanában nagyon vágyom a csípős ízre, ezért egy kevés chili is került bele.
Mikor megfőtt a tészta beletettem a szószba, megforgattam benne, végül apróra vágott friss bazsalikommal és parmezán sajttal megszórtam.
Nagyon ízletes, 5 perces vacsora.

Ez itt a reklám helye - Étel házhozszállítás

Tudom, nem szép dolog tőlem, hogy miközben ételeket teszek közzé, egy hasonló témában írok, de úgy gondolom ez a 21. század egyik nagy találata.

Régen a gyárak többségében volt kantin, ahol a dolgozók minden nap meleg ételt kaphattak. Vagy emlékszem, hogy általános iskolásként a konyhán ott sorakoztak az ételhordók, és a nyugdíjasok onnan vitték az ebédet.

Ahogy minden, ez a szolgáltatás is haladt a korral, modernizálódott, és mára már egy külön iparággá fejlődött, ha mondhatjuk így.

Mai rohanó világunkban egyre kevesebb idő jut a főzésre sajnos, vagy egész egyszerűen nem éri meg. Ekkor az ember csak felmegy a netre, kiválasztja a neki tetsző ételfutárt, rendel, és másnap már ott is az ebédje, amit szinte az ország egész területén utánunk hoznak.

Még évekkel ezelőtt kóstoltam a Totalfood néhány ételét, de bevallom gyorsan ráuntam, mert nagyon hamar ismétlődtek, és egy idő után az ember mindig csak ugyan azt rendelte.

Most megint abba a cipőbe kerültem, hogy egyedül vagyok itthon, és egy idő után az embernek nincs is kedve vacakolni az olyan ételekkel, amikkel szinte csak bemaszatolja az edényt, vagy pedig főz és egy hétig azt eszi.

Így aztán Drága Ősöm ajánlására kipróbáltam a Teletál Ételfutár ételeit.

Nem rendelek minden nap, csak ha a fogamra valót találok, és általában akkorák az adagok, hogy nekem két étkezésre is elég, tehát egy napi adag 350-400 Ft-ra jön ki, és valljuk be, ez nagyon is jó ár.

Ami nagyon tetszik, hogy hatalmas a választék, és néha már a bőség zavara miatt nem tudok választani.

Különböző speciális kategóriák is könnyítik a választást, így az embernek gondolkodnia sem kell, mit ehet és mit nem pl. Fitnesz és alakbarát, Cukorbetegek részére, Vegetáriánus, Kismama ételek, Tiszta szívvel ételek.

Az ételek mellett fel van tüntetve a kalória, és hogy mennyi zsírt, fehérjét és szénhidrátot tartalmaz, valamint minden ételhez kép is tartozik, hogy tudjuk, mit is kapunk (és tényleg úgy néznek ki)

Egy szó, mint száz: bár néha az ember vágyik a saját szája íze szerint elkészített ételekre, és jó néha a tűzhely mellett élvezni a főzést, ha már egyszer az embernek nincs kedve vagy ideje, még mindig jobb alternatíva, mint a gyorséttermek kínálata vagy a pizza.

Az ételek finomak (eddig egyszer sikerült olyat választani, ami nekem nem ízlett, de ez lehet, hogy nem az étel hibája volt), laktatóak, és általában egészségesek.

Epres pite

Nem tudom, hogy miért, vagy mi okból, de valahogy különlegesen vonzódom a lepényekhez, és a pitékhez.
Így mikor saját konyhám lett a sütéssel is többször próbálkoztam annak ellenére, hogy nem igazán vagyok édesszájú.
Majdnem egy évig kerestem a tökéletes piteformát, míg nem egy hétvégén a Tescoban szembe jött vele, így aztán Drága Ősömtől meg is kaptam ajándékba, és ha már ott volt, ő is vett egyet.

Mint lenni szokott, amint megvan a keresett darab, a lelkesedés egyből alábbhagyott, így szegény sütőforma jó darabig várt bevetésre a szekrényben.

Mivel anyósom hozott egy szép adag epret, de a nektarin és a dinnye mellett már nem jutott sor rá, így adott volt, hogy más módon kerül felhasználásra.
Ekkor jött el a piteforma nagy napja.
Sajnos a "miből-mennyit" csak körülbelüli, mert leginkább a talpas szemmértékemre hagyatkoztam.

Egy fél élesztőt egy kicsi langyos tejben felfuttatok. Míg az élesztő magához tér, megpucolom az epret, és szétválogatom. A szebbeket félreteszem, a kevésbé szépek mennek a turmixba a pikánsság kedvéért, meg mert volt az ablakban egy bazsalikom levéllel pép lesz belőlük.
Egy kis lábosban 3-4 evőkanál mézzel felforralom, majd vanília pudinggal besűrítem.
Mikor az élesztő feljött, teszek hozzá egy tojást, lisztet (én 12 dkg-mal kezdtem, de szerintem a végére kb. 18 lett belőle), 5 dkg vajat, és cukrot. Lágy tésztát gyúrok belőle, majd ismét pihenni hagyom.
Amikor ismét megkelt, a kivajazott piteformába tettem. Az epres-vanília pudingos krémet a közepére halmozom, majd a felszeletelt epret a tetejére pakolom. Az epreket megszórom fahéjjal és cukorral, majd kb. 20 perc alatt készre sütöm.

Az illata sütés alatt is átjárja a lakást, és az íze is fantasztikus.