2011. október 23., vasárnap

Csokoládés sütőtök pite

A sütőtökkel mindig úgy voltam, hogy jó lenne vele valamit kezdeni, na de mit?
Tavaly próbálkoztunk egy krémlevessel, ami finoman szólva sem jött be a mi ízlésünknek, így aztán mindig kételyekkel olvasom a hasonló recepteket.

Mivel hétvégére vártam Drága Ősömet, és az Öcséméket, ezért most valami süteménnyel próbálkoztam. És mivel a pitesütő formám beszerzése óta a gyengém a pite, azért nagyon örültem, mikor a neten rábukkantam az alábbi receptre.


A tésztához 20 dkg lisztben elmorzsolunk 10 dkg puha vajat, majd hozzáadunk 5 dkg cukrot, 1 tojást, és egy kevés sütőport. Összegyúrjuk, kör alakúra nyújtjuk és kibéleljük vele a piteformát, majd villával megszurkáljuk és előmelegített sütőben 10 percig elősütjük. Ezalatt egy fél tábla jó minőségű étcsokoládét egy kevés vajjal vízgőz felett felolvasztunk, majd a félig megsült tésztán elkenjük. A töltelékhez az 50 dkg sült tököt villával összenyomkodjuk, 3 tojást habosra keverünk 10 dkg cukorral, vanília aromával, 2 evőkanál mézzel és 1 kávéskanál mézeskalács fűszerkeverékkel, majd hozzáadjuk a tökpüréhez. 2 dl tejszínt kemény habbá verünk, óvatosan a masszához keverjük, végül a félig megsült tésztára kanalazzuk. 30-40 perc alatt készre sütjük. Hagyjuk kihűlni, majd a másik fél tábla étcsokoládét szintén kevés vajjal felolvasszuk, és a sütemény tetejét bevonjuk vele.

Mivel nekem sikerült tésztából is, és a püréből is egy kicsit többet csinálni, azért ezek sem mentek kárba. Fogtam a muffinsütő formámat, és hasonló módszerrel mini-pitéket sütöttem belőle.

A sütemény nagyon jól sikerült, és nagy sikert aratott. Bár azt hiszem, ez inkább egy tipikus csajos sütemény, mert az Öcsém addig ette jóízűen, amíg azt hitte, hogy sárgabarack van benne. Aztán mikor közöltük vele a tényeket, már kicsit furcsán nézett.
Mindenesetre örülök, hogy a sütőtöknek találtam egy jó felhasználási módját, ami így haloween idején remek reform-vendégváró sütemény.

2011. október 17., hétfő

Ez itt a reklám helye - Decathlon

Nagyon kellemes tapasztalattal lettem ma gazdagabb. Másfél hónappal ezelőtt vettünk egy sportcipőt Főnudlinak, 12 ezer Ft-ért. Bár Bak vagyok, tehát mindent elraktározok, most mégsem sikerült a számlát megőrizni. Eddig azonban semmi gondunk nem volt a cég termékeivel, így gondolván a fél éves garanciát könnyedén túlszárnyalja a cipő élettartama.
Sajnos most azonban melléfogtunk, mert a cipő szövet része felmondta a szolgálatot, és egy aranyos lyuk tátongott rajta, ami szellőzés szempontjából előnyös, viszont az esős őszi időben inkább hátrányt jelent.





Bár nagyon bosszantott a dolog, hogy a cipő ilyen hamar tönkrement, a blokk hiányában nem sok reménnyel mentem be ma  a győri Decathlon üzletbe.

Egy nagyon kedves hölgynek vázoltam a problémát, akinek az első kérdése várható volt, merthogy a számlát kérte. Miután ártatlanul próbáltam elmagyarázni, hogy avval sajnos nem rendelkezem, a Decathlonos Hűségkártyánk után érdeklődött. Természetesen az van, mert ahol csak lehet, hogy gyűjtjük a pontokat. Egy kis keresgélés után a számítógépben már mondta is, hogy semmi probléma, megírja a selejtezési jegyzőkönyvet, aláírom, és már vissza is kaphatjuk a pénzünket, amit aztán vagy elteszünk, vagy levásárolhatjuk. Az egész nem tartott tovább 5 percnél.



Úgy gondolom, hogy a Decathlon vevői reklamáció kezelésből kitűnőre vizsgázott, hiszen a hölgy nem firtatta, hogy a lyuk hogyan és miképp kerülhetett a cipőre, és az valóban a cipő hibája-e, vagy a viselőé. Nem akarta elküldeni megjavítattni, hogy aztán újabb másfél hónap után újra visszavihessük, és nem akarta megvizsgáltattni a "Kitudjahogyhívják Hivatalnál", hogy bebizonyosodjon, hogy a cipő hibája a lyuk képződése.

Nagyon jónak tartom, hogy a Hűségkártyán az összes vásárlás nyilván van tartva,  így könnyen nyomon követhetőek a termékek, és blokk hiányában is minden megoldható. A hölgy azon sem problémázott, hogy a cipőt nem is náluk vásároltuk, hanem a budaörsi üzletben.

Azt hiszem, a Decathlon problémakezelése tökéletesen megfelel a vevő igényeinek, és a 21. században mindenhol efféleképpen kellene eljárni a reklamációkkal.

2011. október 14., péntek

Mogyoróvajas szelet

Drága Ősömmel nagyon szeretjük kipróbálni az újdonságokat, ezért sem tudtunk ellenállni a kísértésnek, mikor az egyik élelmiszerbolt polcán megláttuk az amerikaiak által nagyon kedvelt mogyoróvajat. Megkóstoltuk, nem ízlett, így aztán már jó ideje a szekrényben várta jobb sorsát. Szorgosan keresgéltem is a recepteket a neten, de eddig nem találtam meg a megfelelő felhasználási módját.
Aztán egyszer csak Tücsök Bogár oldalán megtaláltam a tökéletesnek vélt receptet.



Egy kisebb tepsit kibélelek fóliával. Egy tálba összekeverek 12,5 dkg puha vajat, 25 dkg sós mogyoróvajat, 1 teáskanál vaníliaaromát, 12,5 dkg darát háztartási kekszet, 20 dkg porcukrot, majd a tepsibe nyomkodom és még a csokoládés réteg elkészül, berakom a hűtőbe. A csokoládé mázhoz 10 dkg étcsokoládést, 5 dkg tejcsokoládéval és 6 dkg vajjal  vízgőz felett felolvasztunk, majd a mogyoróvajas rétegre öntjük. Miután a hűtőben a csokoládés réteg is megdermedt aranyos szeletekre vágom.

A süti sikerét mutatja, hogy eredetileg vendégségbe készült, de Főnudlinak annyira ízlik, hogy akárhányszor a hűtő felé jár, mindig eltűnik egy-egy szelet, így aztán már meg kellett mentenem egy-két darabot, hogy a vendégségbe legalább mutatóba tudjunk vinni.


Egyszerűsége és gyorsan elkészíthetősége miatt biztos gyakrabban elő fog fordulni nálunk.

2011. október 7., péntek

Keresztszemes - Füles

Gyűjteményem következő darabja egy nagyobb projekt részeként készül.
Mindenképpen szeretnék a babaszobába a kiságyra egy zsebes tárolót. És ha már egyszer hímzek, miért ne lehetne ez is egyedi.

Bár még mindig tartom magam ahhoz az elvhez, hogy ne én döntsem el, hogy a gyerekünk melyik mesehőst fogja szeretni, de mivel a megfelelő méretben csak Micimackót és barátait találtam meg, így mégis mesefigurák lesznek a kis zsebeken.


A sorozatból elsőként Füles készült el, aminek nagyon tetszenek a színei, és a fonalakat is úgy próbáltuk összeválogatni, hogy azok a többi figuránál is visszaköszönjenek, így egységet alkotva.
Ha majd a tervezett négy képecske készen lesz, akkor már csak a megfelelő anyagot kell megtalálni, amire rá lesznek varrva. Mivel azonban a szabás-varrásban analfabéta vagyok, ez a feladat már kedvenc varrónőmre vár.

A figurák aranyossága miatt egyik szemem nevet, a másik viszont sír, mert Főnudli közölte, hogy ő ki nem állhatja Micimackót és a többieket, úgyhogy a babaszobába be sem teszik a lábukat. De maximum majd akkor nem lesznek ott, ha Főnudli itthon lesz.

Mindenesetre én türelmesen gyártom a kicsi X-eket, és türelmetlenül várom a végeredményt, ami remélem olyan lesz, amilyennek elképzeltem.